Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszámoló - Extreme Burgenland 2016

2016.02.27

_38485_5_f66705a93459b6cd86e443190917a68b.jpg

B E S Z Á M O L Ó

 Extreme Burgenland 2016 - Élménybeszámoló Varga Róbert HRSE tag tollából

Mivel Extreme ezért megfigyelhető, hogy a beszámolókban szinte kötelező minél többször használni az extrém szót, így majd igyekszem Én is 1-2 helyre becsempészni .... ;)

2014 -ben hallottam elsőnek a túráról, de nem különösebben keltette fel a figyelmemet, ugyanis más irányú tervek voltak 2015-re, meg hááát síkvidéken ennyit menni ? No, min1 ....

Viszont később kiderült, hogy a Téli Mátra előtt lesz közvetlenül és így a szendvicsajánlat (az ún. XXL MátraBurger) már rögtön komolyabb kihívásnak hangzott ezért be is neveztem gyorsan .... :)

A ’15 -ös túrát (nem pusztán az extrém időjárási körülmények miatt, de sajnos egyéb komoly szempontokat is mérlegelve) feladni kényszerültem ... :( Ez sosem esik jól, mindig nehéz döntés, de akkor meg kellett hozni, így nem volt kérdéses, hogy ’16-ban meg kell csinálni.

A hivatalos verzió szerint a tavalyi ugrásszerűen megnövekedett létszám miatt idén sajnos nevezési díjat vezettek be, egy (osztrákoknak) jelképes 24 EUR -t, aminek a valódi célja szerintem inkább az lehet, hogy kiszűrje azokat, akiknek eszük ágában sincs teljesíteni a teljes távot (el lehetne gondolkozni résztávok bevezetésén is ...). A külföldieknek szerintem ez az összeg nem vette el a kedvüket, cserébe jó pár magyar felszisszent .... Sajnos Én úgy gondolom és tapasztaltam, hogy Mi magyarok inkább csak vendégek vagyunk a rendezvényen, akiket (pláne nem ennyit) nem is hívtak annyira nagyon…. 

No, de ne kalandozzunk el, 24 EUR, egy jól ellátott túráért nem olyan vészes (ha nem számoljuk a járulékos költségeket), szóval befizet és gondolkozik, hogy idén mit kell majd másképp csinálni.

Sajnos az ország keleti fele igencsak hátrányos helyzetben van (ami a hosszabb távú teljesítménytúrákat illeti), ugyanis jellemzően sokkal többet kell utazzunk és emiatt már a rajtoltatás időpontja miatt további kérdések (pl.: szállás) is felmerülnek ....

 

A mai világban FB nélkül minden sokkal-sokkal "nehezebb", aki nincs fent, az nem is létezik. No, Én is egy ilyen fantom vagyok, akinek sokkal nehezebb emiatt a kapcsolattartás, utazások összeszervezése, stb. (de megrögzötten küzdök az ellen, hogy a rendszer bekebelezzen !). 

 

Sopronba költöztek a közelmúltban ismerőseink, így kézenfekvő volt, hogy Náluk próbálunk megszállni, így ezen nem is kellett sokáig agyalni, szállás pipa.

1391762390.39-burgenland-extrem-600-teilnehmer-wollten-den-neusiedler-see-umrunden.jpg 

 

 

Logisztika ….

 

Khmmm…. Ha már át kell szelni az egész országot, akkor azt tegyük hasznosan, így különböző család- és barátlátogatásokat, egyéb ügyintézéseket (többek között bevásárló központok látogatása) is be „kellett” zsúfolni az így már hosszú hétvégés programba. Sűrűk is voltak a napok, de csak-csak megérkeztünk Sopronba, ahol összepakoltam a cuccot és ledőltem aludni 1-2 órát. A tavalyi tapasztalatokat figyelembe véve idén már nem csak esőkabát, de nadrág is került a zsákba, amit alkalomadtán fel lehet gyorsba húzni a túranadrágra. Az időjárás jelentés szerint csapadék nem, de hideg az várható volt, így a biztonság kedvéért a cipőre applikálható szöges talpat is magammal vittem a túrabotokkal együtt, gondolva arra, hogy az esetlegesen lefagyott szakaszokon jó hasznát vehetem még…. Próbáltam lehetőség szerint minimálisra csökkenteni a csomagom, ugyanis egy jól ellátott (és egyébként valamennyire „könnyű”) túráról beszélünk, nincs különösebben szükség saját ellátmányra, így egy csapat váltás ruhát szuszakoltam a shopping túrán vásárolt vacsi új futózsákba, és jóformán el is fogyott a hely …. :S

 

Aggattam még Magamra két kis tasakot, amibe könnyen és gyorsan elérhető dolgok kerültek (pl.: tartalék elemek). Persze a telefon rutinosan nem ide lett pakolva (ezen már meg sem lepődtem), de egész sokáig nem is volt rá szükség.

 

kb. 12:00 lámpaoltás, 02:30 ébresztő, pakolászás, gyors reggeli, irány a RAJT. Szűk fél óra utazás után meg is érkeztünk Oggau –ba (Oka), ahol a rajt helyszíne már ismerős volt. A rajtközpontban lehetőség volt reggelizni, kávét, teát inni, mosdót használni, ez mind rendben is volt. Felmarkoltam a rajtcsomagot, sajnos magyarul nem tudott senki és nem is volt kiírva semmi sem. Ittam 1-2 teát meg egy kólás energiaitalt és vettem Magamhoz egy plusz (sima) energiaitalt, ha esetleg ettől és a csípős hidegtől nem sikerülne rendesen felkelni. Reggelizni nem nagyon volt kedvem, meg ettem is indulás előtt 1-2 kiflit és egy banánt, így szétnéztem vannak-e ismerősök. Láttam 1-2 túrákról ismerős arcot, de mindenki el volt foglalva a saját dolgával, így Én is Magammal foglalkoztam inkább. Gondosan elrejtettem a táskám (mert sajnos nincs csomagmegőrző és a sofőrünknek is sürgős síelnivalója támadt reggel, így csak kivitt Minket a RAJT –ba, utána ment is haza) kimentem „akklimatizálódni”, no meg GPS jelet vadászni. Nem tartott sokáig, szerencsére a kütyü miatt nem kellett sokáig fagyoskodni, mozgás nélkül eléggé hűvösnek tűnt az a mínusz 5~10…

burgenland_finisher_vr.jpg  

4:30 előtt pár perccel kitessékeltek Mindenkit, ahol a RAJT –ban hallhattunk pár köszöntő mondatot, amiből véltem kihallani az 178x számot, amire roppant logikával rájöttem, hogy az indulók száma (Nah, persze félre is hallottam, de ez mellékes 1718 talán).

 

Idén először bringások is voltak (nem is értettem), így ők rajtoltak elölről, utána a mezőny kezdte meg vonulást. Manapság nagy divat a drón, így természetesen fölöttünk is körözött legalább egy, ami gondolom látványos légi felvételeket csinált a RAJT pillanatairól. A rendezvény elég népszerű lett mostanra, így sajnos elég nagy volt a tömeg, sok kezdővel, akik próbáltak egy-két vetélytársnak vélt egyént felnyársalni a túrabotjukkal, de ez mindenhol így szokott lenni …. L A túra első felével tisztában voltam, hullámvasutazás, határ, hullámvasút (mindez aszfalton), majd a „kanyarban” pár km terep, és ismét kerékpárút. Hogy fél táv után mi lesz, az zsákbamacska, de már annyi minimális szint sem lesz, mint addig.

 

Az eltérő tempónak köszönhetően elég hamar kezdett szakadozni a mezőny, és a majdnem telihold miatt nem is nagyon volt szükség a fejlámpákra. Én eleve nem terveztem használni, hogy

 

majd spóroljak az esti órákra, mert ott már vélhetően egyedül fogok haladni …. Sajnos edzettségi szintem miatt nem tervez(het)tem sötétedés előtti megérkezést így fel kellett készülni az éjszakára. Egyik kedves ismerősömmel indultunk közösen, a többieket hamar szem elől tévesztettük. Személy szerint úgy terveztem, hogy az idővel nem foglalkozunk különösebben, megyünk erősebb gyalogló tempót és néha – néha kocogunk pár métert az első harmadban, utána kielemezve az adatokat egyedül haladok tovább és próbálok még valami célidőt teljesíteni.

 

Még osztrák oldalon a határ előtt csapódott hozzánk egy hölgy a Mozgásvilág –tól és menetközben meginterjúvolt Minket. A beszélgetés során megemlítette, hogy Ő nem fog végig menni, csak itt-ott becsatlakozik és anyagot gyűjt, kíváncsian várom benne leszünk-e a cikkben… J

 

Egész haladósan sétáltunk, amikor azt vettük észre, hogy egyre hidegebb van, a zsákra aggatott italokat csak cipeljük, mert kockára fagytak, és a vastagabb kesztyűre is igencsak szükség volt.

 

A napfelkeltét sokan megálltak fotózni, így kevesen látták a hátuk mögött szaladgáló őzikéket.

 

Az első ponton még sokan voltak, pár perc alatt kisebb tömeg gyűlt össze, a rutinosabbja meg sem állt. Nekünk most még nem volt különösebben tervezett célidőnk (nah, jó azért 20 –on belül szerettem volna), így megálltunk, egy kis teára, sós sütire. Szerelvényigazítás után még az útra egy kis banán és csokis keksz, mehetünk is tovább. Ezalatt a pár kesztyű nélkül töltött perc alatt teljesen elgémberedett mindkét kezem, vissza is kínlódtam őket. Szerencsére a nap egyre magasabbra emelkedett így a hőmérséklet is egyre melegebb lett, egészen annyira, hogy már nem hogy kesztyűre nem volt szükség, a kabáton is gombolni kellett. Valamikor a délelőtti nagy melegben elintéztük a „kötelező” telefonos bejelentkezéseket és be is futottunk a földutas szakasz előtti állomásra, Hegykő. Az ellenőrzőpont egy panzió előtt volt, de szerencsére meg volt beszélve, hogy a mosdót lehet használni, amivel nagyon sokan éltek is, szép, tiszta kulturált környezet.

dsc06788.jpg

Egy kb. 6 km –es szakasz következett, egy olyan út, ami néhol zúzalék köves, máshol meg csak simán ösvény vagy éppen erdei út jellegű, de mivel a föld teljesen át volt fagyva, ezért gond nélkül járható volt. (Tavaly sokaknak itt kezdődtek a gondok…)

 

Itt vettük észre elsőnek a mesékből felidézhető kis repülőgépet, ami „szöveget húz” maga mögött, a túra mottója volt jól olvashatóan a molinón: Live, Love, Move.

 

A következő (a fél táv előtti) állomás helyszínét a rendezők korábbra helyezték, ahol szükség szerint több ember elfér, ha az időjárás rosszra fordulna. Ide 11 óra körül érkeztünk meg. Itt kezdtem el nézni a részidőt, és számolgatni, hogy mit lehetne ebből kihozni. Kb. 7+7 km –re lehetett Apetlon, ami nagyságrendileg a túra felénél van, de mivel hallottam olyan verziókat is, hogy a túra csak névlegesen 120, ezért már máshogy kellett mindent számolni. Egy 6 –os átlagot szerettem volna mindenképpen csinálni (ha ez sérülést elkerülve megoldható), ezért is volt kitűzve elsődlegesen egy 20 órás teljesítés. Viszont az új információmorzsák tükrében úgy matekoztam, hogy 18 óra alatt kell kb. ahhoz teljesíteni, hogy meglegyen az átlag, ha pl. a táv ténylegesen csak 110 km lenne. Matek, számolgatás, 13:00 –ra legkésőbb bent kell legyek a következő ponton, ahol a jól megérdemelt virslimet megkaphatom, és fújhatok kicsit. A terv hellyel-közzel teljesítve is lett, kicsit kevesebb időm maradt pihenni, de úgy döntöttem minimálisan kicsúszok az időmből (13:30), de megigazítom a zoknijaimat, felfrissítem a talpam kicsit. Száraz cuccot nem akartam még ellőni, így a zokni csak le-fel meg egy kis masszírozás közben.

 

13:39 azaz 9 órán kicsit túl van a vélhetőleg fele, vagy kicsit több mint a fele? Ki tudja…

 

Tehát a második felét is valami hasonló átlaggal kellene produkálni. A következő pontokig 15 és 12 km a leküzdendő távolság, lehetőség szerint max. 4,5 óra alatt… A talpam nem volt valami rendben, meg sok teát is ittam, kicsit rosszalkodott a gyomrom is, szóval valami energia problémám volt, így a kocogást elvetettem, séta, és meglátjuk mire lesz elég. Ha nem 18, akkor 19, vagy 20 óra lesz, nah bumm, nem történik semmi, de azért próbáltam szedni a lábam, mert a sétába hajlamos az ember bele-lustulni / lassulni… Útközben beugrottam egy Billa –ba, és vettem egy üdítőt, mert egész komoly „meleg” volt az öltözetemhez képest, és a nyári túrákhoz hasonlóan izzadni és szomjazni kezdtem. Útközben a túrázók és futók egyre meggyötörtebbek voltak, a mozgásuk darabos volt, sokaknak fájt a térdük. Egy srác olyan szarul nézett ki, ahogy ment előttem, hogy felajánlottam Neki a túrabotom, Én úgyis csak feleslegesen cipelem. Durván 2,5 óra után próbáltam meg elsőnek kocogni, de ez naon nem esett jól a talpamnak. Remek. Vízhólyag…. Csak le kellett volna cserélni a zoknit … Sajnos a többi száraz cuccommal együtt volt, így lényegében teljesen ki kellett volna pakolni a zsákot, amibe nem volt kis munka annyi mindent beletaposni. Mindegy most már ezt a maradékot kihúzom addig, amíg nem jön a tervezett állomás, ahol megkaphatom a jól megérdemelt száraz pólót, pulóvert és a várva várt zoknikat!

 

Csak-csak rávettem Magam a futásra, mert minél hamarabb érek be, annál hamarabb veszem le a cipőt és annál kisebb marad a kialakult vízhólyag (ha nem durran ki futás közben…). Sötétedés után, de elég jó időben érkeztem be a 8-as CP –ra, ahol sokáig akartam időzni, eszegetni, masszírozni, stb-stb., amire így meg is volt minden lehetőségem anélkül, hogy a tervből nagyon kicsúsznék. Ettem 2 fajta levest, egy kis salátát, ittam multivitamint, és mindezt megfejeltem egy cappuccino –val. Így utólag (is) belegondolva eléggé orosz rulett volt ez, de nem érdekelt. Lett volna lehetőség masszíroztatni is, de mivel Nekem csak a talpamat kellett és azt meg elkezdtem Magamnak, így meg se kérdezték, hogy ne gyúrjanak-e át … Megszáradtam, felvettem az új, immár éjszakai hidegre bekészített tiszta és száraz szettet, a fejlámpát és még a tervezett idő (18:30) előtt továbbindultam.

 

Maradt kicsivel több, mint 4 órám a következő talán 27 km –re. Szűkös, de folyamatos kocogás mellet teljesíthető. A habzsolás miatt viszont megint csak nem nagyon mertem lötyögni, nehogy gond legyen, no meg az idő sem hűlt olyan gyorsan, mint terveztem, és nem akartam nagyon beleizzadni az új szettbe… Az ellenőrzőpontok és esetleges frissítőállomások helye a térképpel számomra nem mindig volt összeegyeztethető, pláne nem a most következő szakaszon. Valami bibi mindig volt, nem úgy jöttek a kilométerek, ahogyan azoknak szerintem kellett volna. Volt egy opcionális rész kb. +2km lett volna, de mivel most inkább be szerettem volna időben érni a Hillinger borászat kimaradt a túrából.

dsc06795.jpg 

Az utolsó frissítő állomást is benéztem, de ott már nem is nagyon érdekelt, kezdett hűlni a levegő, a ruhám kicsit át volt izzadva, és ha nem kocogtam, akkor fáztam, így nem volt mit tenni, folyamatos lötyögés. Több mint 1,5 órám volt az utolsó kb. 10 km –re, és amikor már azt hittem közeledek, látom a kerékpárút tábláján, hogy még 9. Már megint nem stimmel valami… L

 

Találkoztam egy hölggyel, akitől megkérdeztem, hogy szerinte mennyire van a vége, és mivel jobban unta már mint Én, ez megint adott egy kis erőt. J

 

Többször észrevettem a túrán, hogy sokan a megjelölt útvonalat afféle útmutatásként kezelik csak, ahol tudtak rövidítettek rajta, így tettek többen az utolsó pár kilométerén is, ahol direkt

 

kérték a szervezők, hogy menjünk be a szőlők közé, és ne a főút mellett botorkáljunk, ezt sokan csak a többieket követve, mások szándékosan hagyták ki. Mivel az időmbe úgy láttam most már bele fog férni kényelmesen, ezért Én a track szerinti utat választottam, bocsi azoktól, akik Engem követve jöttek a helyes útón + 1~2 km –t a szőlőtőkék között… 

 

Azt hiszem 22:19 –re értem be, vagyis 18 órán belül sikerült a GPS szerinti 110km és 600m+ teljesítése. 

 

Ismét csalódnom kellett kicsit, ugyanis a reggeliző helyen már nem nagyon maradt semmi ehető-iható. Elképzelhető, hogy más helyszínen látták vendégül a befutókat (talán mondtak valami ilyesmit), de ezt sajnos megerősíteni nem tudom… L Jól esett volna ha kicsit kényelmesebb körülmények között fogadják a befutókat. Hajnal 1-2 óra körül már a befutók kötelező tapsolása is el-elmaradt, és a Sofa –t is úgy vettem észre, hogy el akarják pakolni, ami szerintem nem fair a túrát még bőven szintidőn belül teljesítőkkel szemben …

 

 

Összességében egy jó szervezésű és ellátású túra, de a magyarokra kicsit jobban figyelhetnének, ha már a teljesítők között ilyen szép számban jelen vannak (arányaiban lehet többen is….) 

 

 

vrobert82